A leghangosabb hang

Ebben a fejezetben az előzőhöz hasonlóan azokról a szexuális gátlásokról lesz szó, amelyek szükségszerűen életünk részei. Ezek közül egyesek mint láthattuk  belőlünk, a személyiségünk fejlődésének természetes kríziseiből táplálkoznak, és morális esszenciaként egész emberségükbe, közösségünkbe és belénk is erősen belénkivódtak. A szexuális gátlásoknak azonban ezen kívül is van több forrása. Ezek közül pedig van egy, amelyik a legtöbbünk életében a leghangosabb és legérthetőbb módon határozza meg a "helytelen" szexualitás fogalmait, ugyanakkor ezzel együtt szexuális kapcsolódásainknak helyet szab, mederbe tereli azokat, és megteremti a szexuális elfogadottság, a "helyes és szükséges" "normális" szexualitás fogalmait is. 

Ez a jelenség pedig a társadalom.

A szabály az szabály! 

Az, hogy a szexualitás szabályozása milyen hangsúlyos társadalmi téma, talán nem is kell különösebben elemezni ma Magyarországon, de talán az egész világon sem – az ember azt érezheti, hogy már mindenkinek mindenhez köze van, és képtelenség intim módon egyedül lenni még a hálószoba meghitt félhomályában sem. Szexuális témájú reklámok, a női életciklust verbalizáló reklámok, színes-szagos tanácsadó jellegű újságcikkek, politikai hírek szabályozzák, sőt harsogják hogy mit akarjunk és hogyan, és főleg, hogy mit ne! Az, hogy a szexualitás átpolitizált, vagy az, hogy a társadalmi és gazdasági környezet ennyire extrém módon behatárolja és beleszól az ember szexuális életébe, határozottan kortünet. Ezzel szemben az, hogy a társadalomnak igénye van a szexualitásba beleszólni, megmondani, elmgyarázni a polgárnak, hogy mit és hogyan csináljon, és mit ne - ez egyetemes jelenség, mindig így volt, és talán így is lesz. Gondoljunk csak a mai, távoli, "elszigetelt" társadalmak bonyolult párválasztási, házasságkötési, együttélési szabályaira, amelyek talán híven mutatják be eleink társadalmának szexuális szokásjogait. De nyugodtan elővehetjük Hammurapi törvényoszlopait vagy Lipit-Istár törvénygyűjteményét is időszámításunk előttről, amelyek mind kiemelten rendelkeznek a házas együttélés, vagy a párkapcsolatok szabályairól (Hamurapi törvényeinek nagyjából 30%-a színtiszta házasság- és családjog). De vajon miért olyan fontos, hogy a társadalom "benyúljon az alsóneműnk alá"?

Ezek a közösségi szabályozások, amelyeknek egy része nyilvánvalóan a már említett incesz kapcsolatok tiltását fogalmazza meg, – logikus módon - a közösség békés együttélését szolgálják. Egész egyszerűen arról szólnak, hogy az emberek ne használják ki egymást, ne csalják meg, ne erőszakoskodjanak, mert a közösség ezt nehezen, vagy egyáltalán nem viseli el. Ezeket az ősi törvényeket olvasva az ember könnyen maga elé képzeli, ahogy a rossz áron eladott feleségeken, megbecstelenített lányokon vadul viaskodó (általában férfi) felek egymást rángatják, és hogy ne follyon vér, a törvény őrei a törvényoszlop elé citálják öket. 

De már ezeknél a nagyon korai törvényi szabályozásoknál látunk olyan rendelkezéseket is, amelyek a társadalom nagyobb ívű, hosszabb távú igényeit fogalmazzák meg, és ilyen módon nyúlnak bele a szexualitás szabályozásába. Hammurapi törvényei hasonlóan az Ószövetség rendelkezéseihez pélsául külön szabályozás alá vonják a házasságjogban azokat a nőket, akik szültek már gyereket, és azokat, akik még nem, előbbieket jogi szempontból kedvezményezettebbnek tekintve. Ennek az oka, hogy az ókori közösségben szépen-lassan felismerték annak szükségességét, hogy a mind gazdasági, mind harcászati elsődleges erőforrásként használt embert – bármennyire is kíméletleül hangzik – minél nagyobb számban állítsák elő. Ez a rendelkezés tehát a társadalom a kultúra fenntartásának zálogaként fogalmaz meg szexuális szabályokat. De ne gondoljunk arra, hogy ez valami "primitív" dolog, a mai társadalmakban ugyanezt látjuk akár a kínai "egyke törvényben", vagy Európában, ahol bár nem szankciókkal, hanem motivációs eszközökkel de ugyanilyen törvényi módon helyez a társadalom nyomást ránk, például a nyuggdíjrendszerek vagy a munkerőpiac fenntartása érdekében. Minden megfontolt társadalom ad ki ezzel kapcsolatos rendelkezéseket vagy ajánlásokat, minden nemzet megfogalmaz népességpolitikát – ha tetszik, ha nem.

Normális vagy???

Mindezek a törvények és szabályozások, függetlenül attól, hogy céljuk a békés együttélés, vagy archaikus módon az, hogy létszámelőnnyel fölé kerekedhessünk egy másik társadalomnak vagy kultúrának, a szexualitást erőteljesen szabályozzák a mai napig. Eddig talán semmi különlegesről nincs szó. Az azonban a szexuális szabadság és korlátozás szempontjából kifejezetten izgalmas lehet, hogy ami a társadalom számára hasznos, arra a közösségi szellem nagyon könnyen hajlamos azt mondani, hogy az a "jó" is egyben. A "common sense" olyan erő, amely a közösség által elfogadott normákat nemcsak meghatározza, hanem ezeket az egyes egyénekre is kiterjeszti, saját magunk etikai mércéjét is beállítva. Gyereket szülni jó, aki szülővé válik az valamit "jól csinált" - hallhatjuk, miközben azonban azt is tudjuk, hogy egyre nő az testileg-lelkileg elhanyagolt és hátrányos körülmények között felnövő gyermekek száma – számos ilyen és ehhez hasonló kritikus kérdést lehetne persze megfogalmazni a társadalom legalizáló és normaképző hatásáról. Mégis olyan erőteljesen él bennünk ez a közösségi szellem, hogy nem tudjuk elhanyagolni. A közösségi szellem, ami a társadalmunkat összetartja, kohéziós erőt teremtve az együttélők között, azon is alapul, hogy valaki vagy a közösség egésze mennyire szabálykövető, vagy mennyire nem az. Egy élhető társadalomban a "common sense" erős, de nem folytogató, az társadalom tagjai normakövetőek, de nem rugalmasan tudják alkalmazni a szabályokat. 

Mindezek ismét természetes folyamatok, de látnunk kell ismét, hogy amikor a szexualitás gátjaira gondolunk, ennek az erőnek a mentén megint megszületik a "jó és rossz szexualitás" egy újabb vetülete, ahol azokat, akik a társadalom igényei szerint élnek "normálisnak", akik pedig nem, azokat "deviánsnak" nevezzük, így válva akár akarattal, akár akaratlanul is részeseivé, megítélőivé és megítéltjeivé egy rendszernek. 

Under Pressure...

De vajon mennyire számít ez? Vajon mennyire tudjuk "kizárni a világ zaját" az életünkből? Lehet-e ez alól kivonni magunkat? És vajon érdemes-e? Egy nagyon izgalmas német kutatás éppen ebből a szempontból elemezte az újraegyesített Németország keleti és nyugati felében a szexuális szabálykövetést és azt, hogy e két alapvetően egységes és mégis más társadalmi formát gyakorló közösségében hogyan működik a normaképzésben és normatartás. A kutatás ordítóan triviális felfedezést tett: Minél erősebb az általános társadalmi nyomás egy közösségben, a normakövetés is annál erősebb. Vagyis minél hierarchikusabbn és autokratikusabban rendezkedik be egy társadalom, a szexuálissal kapcsolatos szabályozások is annyival erőteljesebbek és transzparensebbek lesznek, ugyanezzel az erővel és vehemenciával teremtve meg a szexuális deviancia fogalmát és tartalmát is. Éppen ezért - az előző fejezetben említettek miatt - a szexuális helytelenség félelmének amúgy is kitett ember ezekben a társadalmakban sokkal érzékenyebben reagál a szexuális normakövetésre is. A hierarchikus és autokratikus rendszerek ezt kihasználva éppen ezért tűznek gyakran a zászlajukra mozgósítási célokból a szexualitás normalitására és devianciájára mutató jelszavakat, amelyek gyakorlatilag olyan "Mi-"  és "ezzel szemben ti" -üzenetek, amelyek a társadalmi kohézió további erősítésének szándékával jelennek meg, azonban természetes módon az ezzel kapcsolatos ellen-és ellenségérzést is felerősítik. Külön izgalmas, hogy a kutatások arra is rámutattak, hogy az ilyen autonómmá váló rezsim politikai célja egy idő után már pusztán a hatalom fenntartásában merül ki, és erre szenteli a legtöbb társadalmi energiáját. Ez a gyakorlatban többek között a szexualitás társadalmi aspektusában abban lesz látható, hogy minden aproduktív szexuális szokást, akár a gyermektelenséget vagy a homoszexualitást a reszim devianciának minősít, rosszabb esetben pedig kriminalizál és üldöz. Mi ezt a legtöbbször csak abban vesszük észre, hogy a diktátorok általában üldözik a homoszexualitást, és még több gyereket követelnek a nőktől, anélkül, hogy ennek okát bármilyen észérvvel megindokolnák.

A társadalom tehát nagyon erős igénnyel lép fel abban, hogy meghatározza a közösség tagjainak szexualitását. Ennek valóban van jó és rossz oldala. A közösségi szellem és összetartozás élmény, amely emberiségünk alapvető értéke és feltétele, nem működik normák és normakövetés nélkül. Azonban a társadalom "Normális" "Aktív" tagjaiként talán sokszor nem is sejtjük, hogy mekkora is valójában ez a társadalmi nyomás, és hogy mindabból, amit mi helyesnek és jónak tartunk, vajon mennyi a valós szükség és mérték. Gyakran ezekben a helyzetekben annyira benne élünk, vagy annyira "normálisak" vagyunk, hogy még ezeket a kérdéseket sem merjük vagy tudjuk felvetni.